Ljudmila Ulickaja, a korábban genetikusként dolgozó orosz írónő magyarul 2016-ban megjelent regénye a Jákob lajtorjája. Gigantikus családregény, amely csak részben kitalált - a 700 oldalas műben szereplő számtalan levél- és naplórészlet az írónő saját öröksége. A történet két szálon indul: 1975-ben, a 32 éves Nora bemutatásával, aki épp akkor meghalt nagyanyját, Maruszját temeti, valamint 1910-ben, a fiatal Maruszjával, aki megismerkedik jövendőbelijével, Nora leendő nagyapjával, akivel Nora egész életében mindössze csak egyszer fog találkozni. Nagyon orosz ez a regény, annak minden előnyével és hátrányával - de vajon megéri elolvasni?

Megéri, mert:

• ...megmutatja, hogyan működik a szerelem.
• ...a XX. század végén - XXI. század elején játszódó fejezetek izgalmasak, érdekesek
• ...az utolsó 10 oldal összegzésében kiderül, hogy Ulickaja nem kevesebbre vállalkozott ezzel a regénnyel, mint hogy megírja, hogyan zajlik az emberiség élete.

Nem éri meg, mert:

• ...nagyon hosszú.
• ...mert a levelek egy jelentős része meglehetősen unalmas, vontatott: a művészet szerepéről szól. Annak, aki nem ismeri tökéletesen a XIX. század végi orosz irodalmat és művészetet, nagyon nehéz követni mindezt.
• ...Maruszja Jakovtól való elidegenedésének történetét csak Jakov oldaláról ismerjük meg, hiányzik a másik nézőpont.

Ennyire tetszett: 8,5 (a közepén volt, hogy 6-ost akartam adni neki, a végén meg már 9-est)