Mivel a munkám során nagyon fontos, hogy az anyanyelvihez minél közelebbi szinten, tetszetős, érthető stílusban tudjak angol nyelvű anyagokat írni, az angoltanárom kölcsönadta a címben is szereplő könyvet. A mű eredetileg kereken száz éve, 1918-ban jelent meg, de azóta számos új kiadást is megélt. Az 1959 utáni kiadásokhoz csatlakozott szerzőtársként E. B. White, aki a folyamatosan formálódó nyelvhasználatnak megfelelően egészítette ki az alkotást. A könyv jelentőségét mutatja, hogy 2011-ben a Times magazin a világ 100 legbefolyásosabb angol nyelvű könyve közé sorolta a The Elements of Style-t.

Mit találhat az egyszeri olvasó a könyvben, amelynek én a 2000-es kiadását olvastam? Az öt fejezet közül az elsőben olyan elemi szabályokat mutat be, mint pl. a zárójelek, gondolatjelek, vesszők vagy pontosvesszők használata. A másodikban tárgyalja a megfogalmazás finomságait, pl. itt említi meg, hogy lehetőség szerint aktív szerkezetet használjunk a passzív helyett, kerüljük a fölösleges, túlburjánzó szavakat, szókapcsolatokat, illetve egymás közelében tartsuk az egymáshoz tartozó szavakat, mondatrészeket. A csupán néhány oldalas harmadik fejezet olyan formai dolgokkal foglalkozik, mint pl. az idézet beszúrásának módozatai, a margó ideális mérete vagy a felkiáltójelek használatának ritkítása. A negyedik fejezet sorolja fel azokat a modoros, túlzottan divatos kifejezéseket, amelyeket egy igényes szerzőnek kerülnie illik. Érdekes módon ezen kifejezések egy része mára már teljesen elfogadottá vált (pl. finalize, illetve általában a főnevekből az ~ize képzővel képzett igék többsége), más része pedig olyannyira kiment a divatból, hogy én még sosem találkoztam vele (pl. enormity). Végül az ötödik fejezet mindenki számára hasznos lehet, aki bármilyen nyelven ír anyagokat, hiszen az ismeretek szöveges formában történő átadásának alapelveit taglalja. A legfontosabb előírások között szerepel, hogy mindig tisztán, érthetően fogalmazzunk, ne túlozzunk, ne írjuk túl a mondandónkat, illetve kerüljük az idegen nyelvi elemek használatát.

Mindezek után már csak egy kérdés maradt: vajon megéri elolvasni?

Megéri, mert:

• ...összegyűjti a legfontosabb alapszabályokat.
• ...a tanácsok jó része nyelvtől függetlenül hasznos.
• ...magának a könyvnek a stílusa is nagyon szép és szabatos.

Nem éri meg, mert:

• ...a negyedik fejezet azzal foglalkozik, hogy mik azok a kifejezések, amelyek kerülendők. Számomra sokkal hasznosabb lett volna itt egy olyan példatár, ami azt mutatja be, hogy mik azok a kifejezések, amelyek használata ajánlatos.
• ...a tanácsok egy része teljesen idejétmúlt, pl. a margóval foglalkozók, illetve az email kommunikációval egyáltalán nem foglalkozik, mégpedig azért, mert azt nem az írott, hanem a beszélt kommunikáció egyik megnyilvánulásának tekinti.

Ennyire tetszett: 7,5/10