Nathan Hill: Nix - megéri?

Ahogy minden évben, az idei Könyvfesztivál előtt is számtalan ajánló jelent meg, hogy mi az az 5, 10, 12, 17, 20 vagy akárhány könyv, amit feltétlen el kell olvasnod. A sok-sok tippből két könyvet vásároltam meg, Paul Auster 4-3-2-1-ét, ét, és a Nix-et Nathan Hilltől. Nézzük, mit ír utóbbiról a Moly:

Samuel Andresen-Andersont tizenegy éves korában elhagyta az anyja. Az átlagos külvárosi nőnek ez volt az egyetlen radikális tette – legalábbis Samuel így hitte, ám évekkel később hippi terroristaként látja viszont őt a hírekben, mert állítólag rátámadt egy elnökségért kampányoló republikánus kormányzóra. A média rovott múltú militáns szélsőségesnek állítja be, de Samuel úgy tudja, hogy Faye sosem hagyta el az iowai kisvárost. Elhatározza, hogy megírja az anyja életrajzát, tabuk nélkül, ehhez azonban először meg kell találnia őt. Ahogy a múlt nyomába ered, a történet végighömpölyög a nyolcvanas évek álmos külvárosaitól a ’68-as chicagói zavargásokon át a második világháborús Norvégiáig, a rejtélyes Nix szülőföldjére, akiről kiskorában meséltek Samuelnek. A férfi rájön, hogy mindent át kell értékelnie, amit valaha az anyjáról gondolt.
A Nix különleges történet az anyai önzésről, alkotói válságról, a politika társadalmat megosztó hatalmáról és arról, hogy néha attól szenvedünk a leginkább, amit a legjobban szeretünk.

Jól hangzik, de vajon megéri elolvasni?

Megéri, mert:

...a három idősíkban játszódó (1968, 1988, 2011) regény minden szála egyaránt érdekes és izgalmas.
...fokozatosan indul be a történet - az utolsó 100-150 oldal már letehetetlenül érdekes
...közelebbről megismerheted az 1968-as tiltakozások világát
...zseniálisak a karakterek, legyen szó a PC-függő gamerről, a megrögzötten csaló egyetemistáról vagy a könyvkiadóról

Nem éri meg, mert: