Nem mindenki számára ismert tény, hogy a később világhírűvé vált Kurt Vonnegut kezdetben sci-fi regényekkel próbálkozott. A Titán szirénjei című alkotása a maga elbortultáságban nagy kedvencem, az Utópia 14 azonban mindezidáig nem került a kezembe. A regény egy „Szép új világ” utánérzés. A közelebbről pontosan meg nem határozott közeljövőben játszódó történetben 13 évvel egy nagy háború után járunk, amelyben az USA gazdasága teljesen központosítottá, már-már tervutasításos jellegűvé válik. A technikai fejlődés azonban a társadalom egyértelmű kettészakadását okozza. A hatalmas, automatizált gyárakat mérnökök igazgatják, munkásokra immár sehol sincs szükség. Azok az átlagemberek, amelyek a számítógépek által irányított teszteken nem érnek el egy bizonyos szintet, nem mehetnek főiskolára, így csak két választásuk marad: vagy a katonasághoz, vagy a Helyreállító és Javító brigádhoz csatlakoznak, akik az útjavításokkal foglalkoznak.

Ebben a környezetben gondolkodik el azon Paul Proteus, az Ilium Művek igazgatója, a rendszer egyik alapítójának, a néhai Proteus doktornak a fia azon, hogy a fejlődés nem mindig előnyös a társadalom számára. Kezdetben a rendszerből való elvonuláson gondolkodik, később azonban összefut összeesküvők egy csoportjával, akik a régi rendet kívánják visszaállítani…

Megéri elolvasni, mert:

• Mégiscsak egy Vonnegut
• Érdekes a felrajzolt társadalom koncepciója

Nem éri meg elolvasni, mert:

• Rettentő sablonosak a karakterek
• Nem sok újat mond a regény azon túl, hogy a fejlődés nem mindig előnyös a társadalom többsége számára

Ennyire tetszett: 6,5/10

A James S. A. Corey álnév mögé bújt írópáros kilenc részesre tervezett űropera sorozatának hetedik kötete a Perszepolisz felemelkedése címet kapta. A hírek szerint a 7-8-9. kötet egyetlen történetet fog össze, ez a könyv tehát gyakorlatilag bevezetőként szolgál. A 25. században játszódó történet főhősei, James Holden kapitány, szeretője és első tisztje, Naomi Nagata, gépészük, Amos, a pilóta, Alex és a többiek 30 év szünet után újra nagy zűrbe keerednek. Mióta legutóbb megmentették a világot, nagy konszolidáció zajlott, a Naprendszer és az ezernyi gyarmatbolygó többnyire békében élt. Most azonban feltűnik egy új ellenség, az egyik előző részben elmenekült renegát marsi hadvezér visszatér a színre, ráadásul az elmúlt három évtizedet nem töltötte tétlenül: az emberiség többi részének fejlettségét messze meghaladó űrhajóival könnyedén hódítja meg a galaxist. Ezt persze Holdenék nem tűrhetik…

Megéri elolvasni, mert:

• Ha elolvastad az első hat kötetet, úgysem hagyhatod ki a hetediket
• A végére szépen beindul a történet

Nem éri meg elolvasni, mert:

• Az eleje viszont elég lagymatag
• Összességében érezhetően elmarad a korábbi kötetek színvonalától

Ennyire tetszett: 8/10

V. E. Schwab Egy sötétebb mági című fantasy trilógiájának nyitókötete rendelkezik szerintem au utóbbi évek legszebb borítójával. Ennek, és a kiváló Goodreads-értékelésnek köszönhetően nem is gondolkodtam sokat a vásárláson, engedtem magam elcsábulni. Az alaptörténet meglehetősen egyszerű: párhuzamos világokban él az emberiség, amelyek között Londonban lehet átkelni. Az egyes világok jelentősen eltérnek egymástól, egy dolgot kivéve: London mindegyikben megtalálható. Valaha négy párhuzamos világ létezett, néhány évszázada azonban az egyiket lezárták, mert a mágia olyan szinten elburjánzott benne, amivel már a többi világot is veszélyeztette. Azóta a megmaradt 3 világból az egyikben (Vörös London) virágkorát éli az egyensúlyban levő mágia, a másikban (Fehér London) erősen hanyatlik, míg a harmadikban (Szürke London), amelyiket gyakorlatilag a XIX. századi Földön játszódik, csak apró nyomokban lehet találkozni vele.

Habár Vörös és Fehér Londonban szinte mindenki tud valamilyen szinten varázsolni, a legnagyobb hatalom birtokosai az antarik, a vérmágusok, akik egyetlenként közlekedhetnek szabadon a világok között. A trilógia főszereplője is egy ilyen ifjú antari, Kell, aki fajtájának egyik utolsó megmaradt képviselője. A regényfolyam fő konfliktusforrása a lezárt negyedik világból átszivárgó mágia, amely előbb egy varázstárgy, a későbbiekben pedig egy isteni képességekkel bíró lény formájában próbálja uralma alá vonni a 3 másik London világát…

Megéri elolvasni, mert:

• Újszerű, érdekes a világ
• Egyes karakterek kifejezetten érdekesek, az egyik főszereplő például egy biszexuális ifjú…

Nem éri meg elolvasni, mert:

• …Más karakterek, illetve a közöttük levő konfliktusok viszont meglehetősen gyerekesek
• Semmiféle magyarázatot nem kapunk, hogy miért London a világ központja
• A történetszövés néhol kicsit esetleges

Ennyire tetszett: 7,5/10

Egy könnyed olvasmány komoly problémákról

Welsh, a 90-es évek irodalmának fenegyereke, az Edinburgh külvárosának drogos fiataljai körében játszódó Trainspottinggal vált ismertté. A könyvből Danny Boyle rendezett kultfilmet, ami nemrégiben kapott folytatást T2 néven. A T2 azonban nem Welsh további, a Trainspotting-univerzumban játszódó regényeire, azaz az előzményeket feldolgozó Skagboysra, és a folytatásként tündöklő Pornóra épül, hanem független azoktól.

Bármennyire is szeretem azonban, ez a bejegyzés nem a Trainspottingról, hanem Welsh egyik újabb regényéről, a 2014-ben megjelent A sziámi ikrek szexuális életéről szól. A könyv nem a felhős és ködös Brit-szigeteken, hanem a ragyogóan napfényes Miami Beachen játszódik, ahol minden férfi és nő tökéletes - vagy legalábbis annak igyekszik mutatni magát.

Az egyik főszereplő a látszólag az egész világra dühös, 33 éves Lucy Brennan, aki személyi edzőként dolgozik két konditeremben: a Bodysculptbangazdag és kövér klienseket próbál lefogyazstani, míg a Miami Mixed Martial Artsban a hozzá hasonló dúvadakkal méri össze erejét és elszántságát.

A könyv egy akciójelenettel indít: Lucy, miközben este hazafelé vezet, véletlenül elüt egy menekülő embert. Mikor kiszáll a kocsiból, észreveszi az üldözőt, aki megpróbálja megölni az áldozatot, ám a harcművészetekben jártas Lucy lefegyverzi őt. Hőstette nem marad ismeretlen a világ előtt, ugyanis az esemény szemtanúja volt Lena Sorenson, a súlyosan elhízott művésznő, aki iPhone-jával rögzíti a jelenetet, a felvételt pedig odaadja az országos TV-csatornáknak, akcióhős celebbé avatva ezzel Lucyt. 

Lena ígéretes művész volt évekkel ezelőtt, ám egy egészségtelen párkapcsolat miatt felhagyott az alkotással, és zabálásba folytotta bánatát. Lucy erejét és elszántságát felismerve megkéri őt, segítse hozzá a fogyáshoz. De ennek eléréséhez az edzésnél jóval többre van szükség...

Lucy, akit 14 éves korában megerőszakoltak, megveti a gyenge nőket, ennek ellenére segíteni próbál Lenának. Gyorsan rájön azonban, hogy intelmei ellenére Lena nem mondott búcsút a szemét kajáknak, az édességeknek és a cukros üdítőitaloknak, így, amikor szabad bejárást szerez egy teljesen elhagyatott toronyházba, őrült terv formálódik elméjében...

A sziámi ikrek szexuális élete egy lebilincselő könyv a gyerekkori emlékek erejéről. Mindkát főszereplő súlyosan sérült személyiség, akik az évek folyamán eltérő stratégiákat fejlesztettek ki magukban ahhoz, hogy megküzdjenek saját démonaikkal. Közös kihívásuk, hogy lefogyasszák Lénát, esélyt ad mindkettejüknek egy új életre.

Vajon megéri végigkövetni ezt?

Megéri, mert:

• ...ez mégiscsak egy Welsh-regény, annak megszokott előnyeivel
• ...a szereplők érdekesek és különlegesek
• ...gyakorlatilag az utolsó oldalakig nem világos, hogy fog végződni a könyv, így a feszültség nem csökken

Nem éri meg, mert:

• ...kicsit sok benne a káromkodás annak, akit ez zavar

Ennyire tetszett: 9  

Oborni Teréz az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa, a kora újkori témacsoport vezetője. Legújabb könyve a kora újkori magyar történelem egyik ellentmondásos egyéniségéről, a sokak által félt, mások által dicsőített, megint mások által pedig gyűlölt Fráter Györgyről szól. 

Fráter györgy horvát köznemesi családba született. Atyja Szapolyai István, a nádor familiárisa volt, így nem csoda, hogy a szegény, de kalandvágyó lelkületű fiú is a Szapolyai-család szolgálatába állt. Ezzel csak néhány évre hagyott fel, amikor az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendhez, a pálosokhoz csatlakozott.

A Szapolyaiakhoz Szapolyai János, a mohácsi vész után megválasztott magyar király hívására tért vissza. 1526 után azonban nem csak egy királya volt az országnak. Rokoni kapcsolatai révén jogot formált a trónra I. Habsburg Ferdinánd, az akkori Európa leghatalmasabb uralkodójának, I. Károlynak az öccse is. Kettejük vetélkedésének egyik fontos állomása az 1538-ban megkötött váradi béke volt, amelyben Ferdinánd elismerte Szapolyait királynak, Szapolyai viszont vállalta, hogy a halála után a királyi cím Ferdinándra és örököseire száll. Tette ezt azért, mivel 55 évesen már nem reménykedett abban, hogy valaha születik fiúgyermeke.  

Ebben azonban tévedett: 1541-ben bekövetkező halála előtt nem sokkal megszületett fia, a későbbi János Zsigmond erdélyi fejedelem. Mind Szapolyai János, mind felesége, Izabella királyné, mind Fráter György arra törekedett, hogy a trónt megőrizze az akkor még csecsemőkorű János Zsigmond számára - ebben a játszmábanban azonban már nemcsak I. Ferdinánddal, hanem I. Szulejmán szultánnal is számolni kellett, aki 1541-ben elfoglalta Budát és az ország jelentős részét. 

Fráter György neve az azt követő évtizedben végrehajtott cselekedetei miatt vált legendássá a magyar történelemben. Igazi reálpolitikusként próbált lavírozni a kor nagyhatalmai között, szövetségeseket keresve az épp aktuálisan legveszélyesebb ellenfél ellen. Igazi körmönfont taktikus volt, aki végül életét kiismerhetetlensége miatt vesztette el: szövetségese, I. Ferdinánd zsoldosvezére, Castaldo gróf nem bízott a Barátban, ezért alvinci kastélyában merényletet követett el ellene.

Na de vajon megéri elolvasni a konyvet?

Megéri, mert:

• ...nagyon informatív, a lehető legtöbbet megtudhatjuk Fráter Györgyről
• ...az ítélkezést azonban ránk bízza a könyv, mindenki maga döntheti el, hogyan ítéli meg a Barát tevékenységét
• ...a könyvből nemcsak egy fontos történelmi személyiség életét, hanem a kort is alaposan megismerhetjük, amiben élt

Nem éri meg, mert:

• ...ez egy történeti szakmunka, nem pedig egy könnyed regény - nem mindenkinek való.

Ennyire tetszett: 9/10

Robert J. Sawyer, a kanadai sci-fi író 2000-ben megjelent regénye, a Kifürkészhetetlen témája egy furcsa kutatás Isten után. Torontóban leszáll egy földönkívüli űrhajó, a benne érkező lény célja pedig annak kiderítése, hogy vajon létezik-e Isten, ehhez pedig a torontói Royal Ontario Museum őslénytani kiállítását kívánja felhasználni. Tevékenykedése során közeli barátságba kerül a könyv tulajdonképpeni főszereplőjével, a múzeum egyik vezető őslénykutatójával, aki halálos beteg, rákos. A kettőjük között zajló beszélgetések jelentik a regény fő vázát - vajon érdemes elolvasni?

Megéri, mert:

• ...a vége érdekesen alakult, volt benne egy jó ötlet

Nem éri meg, mert:

• ...az egész könyv az ötvenes-hatvanas évek naiv sci-fijeire emlékeztetett, naiv, egysíkú szereplőkkel
• ...szinte semmit nem tudunk meg arról, hogy milyen hatást gyakorol a Földre a földönkívüliek érkezése
• ...320-ból kb. 300 oldalon keresztül nem történik szinte semmi, csak a két főszereplő vitája zajlik, ami nagyrészt ismerős lehet azoknak, akik tanultak némi filozófiát, illetve tudománytörténetet

Ennyire tetszett: 4/10 - az utóbbi 10 év talán legrosszabb sci-fi élménye volt számomra

Mivel a munkám során nagyon fontos, hogy az anyanyelvihez minél közelebbi szinten, tetszetős, érthető stílusban tudjak angol nyelvű anyagokat írni, az angoltanárom kölcsönadta a címben is szereplő könyvet. A mű eredetileg kereken száz éve, 1918-ban jelent meg, de azóta számos új kiadást is megélt. Az 1959 utáni kiadásokhoz csatlakozott szerzőtársként E. B. White, aki a folyamatosan formálódó nyelvhasználatnak megfelelően egészítette ki az alkotást. A könyv jelentőségét mutatja, hogy 2011-ben a Times magazin a világ 100 legbefolyásosabb angol nyelvű könyve közé sorolta a The Elements of Style-t.

Mit találhat az egyszeri olvasó a könyvben, amelynek én a 2000-es kiadását olvastam? Az öt fejezet közül az elsőben olyan elemi szabályokat mutat be, mint pl. a zárójelek, gondolatjelek, vesszők vagy pontosvesszők használata. A másodikban tárgyalja a megfogalmazás finomságait, pl. itt említi meg, hogy lehetőség szerint aktív szerkezetet használjunk a passzív helyett, kerüljük a fölösleges, túlburjánzó szavakat, szókapcsolatokat, illetve egymás közelében tartsuk az egymáshoz tartozó szavakat, mondatrészeket. A csupán néhány oldalas harmadik fejezet olyan formai dolgokkal foglalkozik, mint pl. az idézet beszúrásának módozatai, a margó ideális mérete vagy a felkiáltójelek használatának ritkítása. A negyedik fejezet sorolja fel azokat a modoros, túlzottan divatos kifejezéseket, amelyeket egy igényes szerzőnek kerülnie illik. Érdekes módon ezen kifejezések egy része mára már teljesen elfogadottá vált (pl. finalize, illetve általában a főnevekből az ~ize képzővel képzett igék többsége), más része pedig olyannyira kiment a divatból, hogy én még sosem találkoztam vele (pl. enormity). Végül az ötödik fejezet mindenki számára hasznos lehet, aki bármilyen nyelven ír anyagokat, hiszen az ismeretek szöveges formában történő átadásának alapelveit taglalja. A legfontosabb előírások között szerepel, hogy mindig tisztán, érthetően fogalmazzunk, ne túlozzunk, ne írjuk túl a mondandónkat, illetve kerüljük az idegen nyelvi elemek használatát.

Mindezek után már csak egy kérdés maradt: vajon megéri elolvasni?

Megéri, mert:

• ...összegyűjti a legfontosabb alapszabályokat.
• ...a tanácsok jó része nyelvtől függetlenül hasznos.
• ...magának a könyvnek a stílusa is nagyon szép és szabatos.

Nem éri meg, mert:

• ...a negyedik fejezet azzal foglalkozik, hogy mik azok a kifejezések, amelyek kerülendők. Számomra sokkal hasznosabb lett volna itt egy olyan példatár, ami azt mutatja be, hogy mik azok a kifejezések, amelyek használata ajánlatos.
• ...a tanácsok egy része teljesen idejétmúlt, pl. a margóval foglalkozók, illetve az email kommunikációval egyáltalán nem foglalkozik, mégpedig azért, mert azt nem az írott, hanem a beszélt kommunikáció egyik megnyilvánulásának tekinti.

Ennyire tetszett: 7,5/10

Paul Auster egy amerikai író, aki a New York-trilógiával vált világhírűvé. A Könyvfesztiválra jelent meg legújabb könyve, a monumentális 4 3 2 1, amely közel 800 oldalon mutatja be egy amerikai fiatal, Archie Ferguson és családja életét az 50-es, 60-as években, a főszereplő megszületésének előzményeitől huszonegynéhány éves koráig. A könyv hossza nem annak köszönhető, hogy minden szereplő minden rezdüléséről tudomást szerzünk, hanem annak, hogy ez tulajdonképpen 4 történet 1 kötetben. A nő kétszer című filmhez hasonlóan itt is (szinte) ugyanazoknak a szereplőknek kísérhetjük végig az egy ponton elágazó életét.

Ez a szinte okozza a könyv egyik problémáját. Ugyanis a családtagok hiába azonosak mind a 4 történetben, az eltérő életút miatt mind a 4 történetben más és más barátokkal, ismerősökkel találkozunk, akikre mindig vissza kell emlékeznünk. Az egyes történetszálak némileg átszövik egymást: kb 50 oldalt olvashatunk az egyik szálból, amikor jön a másik. Ahhoz, hogy minden kisebb szereplőről képben legyünk, vagy nagyon koncentráltan kell olvasnunk, vagy jegyzetelnünk kell, vagy pedig mind a 780 oldalt pár nap alatt letudnunk, amire nem sok embernek van ideje.

Egyáltalán megéri végigrágni magunkat ezen a sokszáz oldalon?

Megéri, mert:

• ...már A nő kétszer c. filmben is lenyűgözött az, hogy apróságok milyen nagy mértékben képesek megváltoztatni egy ember életét 
• ...jól megírt, élvezetes olvasmány, amelynek minden pillanata lebilincsel
• ...végigvezet az 50-es, 60-as évek amerikai történelmének legfontosabb eseményein

Nem éri meg, mert:

• ...ha nem tudod gyorsan ovasni, akkor jó eséllyel elveszted a fonalat

Ennyire tetszett: 9,5/10

A Könyvhéten évről évre többszáz új magyar és külföldi könyv jelenik meg - szuper! Ami azonban legalább ennyire szuper, az az, hogy a régebbi művek egy részét jelentős (értsd: 50%+) kedvezménnyel lehet megvásárolni. Mivel személyes könyvtáram általában gyorsabban bővül, mint ahogy olvasok - bár az utóbbi 1,5 hónapban elég sok könyvet kiolvastam:) - igyekszem megfogadni, hogy csak a nagyon-nagyon érdekes könyveket veszem meg teljes (azaz a Könyvhéten 20%-kal alacsonyabb) áron, egyébként csak az extra akciós kiadásokra megyek rá.

Ezen akcióvadászat legutóbbi termése volt a címben is említett könyv, amelyet 1450 forint helyett 300-ért kaptam meg. 50 db 1-2 oldalas minitanulmány található benne, kronológiai sorba állítva a furcsa nevű uralkodókat az ókortól napjainkig. Az olyan ismertebb személyiségek mellett, mint Könyves Kálmán vagy Sárkányölő Szent György, egészen meglepő nevek is előkerülnek, mint például Csonttalan Ivar vagy Csupaszlábú Magnus. Na de vajon megéri elolvasni?

Megéri, mert:

• ...laza, könnyen olvasható.
• ...ad némi általános műveltséget

Nem éri meg, mert:

• ...az egyes életrajzok kicsit lógnak a levegőben. Nehéz történelmi kontextusba helyezni az Ivarhoz és Magnushoz hasonló személyeket.
• ...a ragadványnevek eredetét általában 1-2 mondatban elintázik a szerzők, a többi része az anyagnak egy könnyed stílusú életrajz.

Ennyire tetszett: 7/10

A könyvbarátoknak minden évben két nagy ünnepe van: a Könyvfesztivál április közepén a Millenárison és a Könyvhét június második hétvégéjén a Vörösmarty téren. Sajnos a két rendezvény időben nagyon közel van egymáshoz - milyen jó lenne, ha a Könyvhét a júniusi forróság helyett inkább november elején lenne - ez azonban nem akadályozza meg a hozzám hasonló könyvfanatikusokat abban, hogy 2 hónapon belül kétszer is megterheljék a pénztárcájukat könyvvásárlással. De így a hétvégére visszatekintve, vajon megérte kimenni?

Megéri, mert:

• ...ha Budapesten vagy, a Könyvhét kihagyhatatlan, hisz mégiscsak a könyv egyik nagy ünnepéről van szó
• ...nagyon jó áron juthatsz hozzá régebbi könyvekhez, akár 50-70-90%-os kedvezménnyel

Nem éri meg, mert:

• ...hétvégén brutálisan nagy a tömeg
• ...mivel a rendezvény szabadtéri, ezért jó időben meg lehet sülni, esőben pedig menekülni kell

Ennyire tetszett: 8,5/10