Körülbelül 5 perccel ezelőtt fejeztem be a legjobb regényt, amit az elmúlt néhány évben olvastam, Don Winslow 6 évnyi kutatómunka után megírt Drogháborúját. A könyv az Egyesült Államok és a mexikói drogkereskedők egymással folytatott harcának a XX. század utolsó két és fél évtizedén átívelő krónikája, amit 6-7 kulcsszereplő életén keresztül ismerhetünk meg. Art Keller, az amerikai DEA-ügynök (Drug Enforcement Agency), vietnami veterán, mexikói-amerikai félvér; Adán Barrera, a kisstílű csempészből drogbáróbá váló "könyvelő"; Nora Hayden, a luxuskurva; Sean Callan, a profi gyilkos, aki egykor pitiáner csibész volt; Sal Scachi, vietnami hős, Keller egykori katonatársa, az egyik new york-i maffiacsalád tagja, a CIA ezredese, az Opus Dei tagja; Juan Parada, az őrült pap, a felszabadítási teológia vezéralakja; Miguel Angel Barrera, Adán nagybátyja, a mexikói rendőr - életük, jellemfejlődésük, történetük a szemünk előtt pörög, miközben egyre mélyebbre merülünk a drogkereskedelem mocsarában. Az első mondatommal ugyan már egyértelművé tettem, hogy szerintem megéri elolvasni a könyvet, de az indoklás most sem maradhat el.

Megéri elolvasni a Drogháborút, mert:

• ...a legizgalmasabb, leginkább lebilincselő regény, amit Salman Rushdie Salimár bohóca óta olvastam.
• ...mert a karakterek zseniálisan vannak megrajzolva: senki sem teljesen fekete vagy fehér, minden szereplő a szürke valamely árnyalatában pompázik. Ettől sokkal hihetőbb, sokkal valóságosabb a történet, sokkal jobban megérthetjük, mi mozgatja, mi motiválja a hősöket.
• ...a legizgalmasabb pillanatokban teljesen filmszerű - olyan érzésem támadt, miközben olvastam, mintha a Mátrix egyik bullet time technikával készült jelenetét nézném. 
• ...segít megérteni, hogy a legtöbb szituácóban nem egyértelmű, hogy ki a jó és ki a rossz ember, melyik a jó vagy a rossz a döntés - illetve elgondolkodtat arról, hogy a cél vajons zentesítheti-e az eszközt.

Nem éri meg, mert:

• ...575 meglehetősen nagyméretű oldal, nem két perc lesz kiolvasni.

Ennyire tetszett: 10/10