A Sztálin halála az általam korábban nem ismert Armando Iannucci 2017-ben bemutatott filmszatírája, amely a Sztálin halálát követő hetek-hónapok eseményeit dolgozza fel. A filmnek pikáns ízt ad, hogy Oroszországban - a kulturális miniszter utasítására - betiltották, mivel kedvezőtlen színben ábrázolja a szovjet múltat, ezzel sokak érzékenységét sértheti - Putyinén például tuti, aki az utóbbi években mindent megtett annak érdekében, hogy feltámassza a Sztálin idejében még megkérdőjelezhetetlen világbirodalmi státust. Na de vajon megéri megnézni a filmet?

Megéri, mert:

• ...elég jó képet ad a kommunista rendszer abszurd működéséről
• ...Steve Buscemi (Hruscsov) és Jason Isaacs (Zsukov marsall) zseniálisan játszik

Nem éri meg, mert:

• ...az angol eredeti borzasztóan illúzióromboló - a szovjet katonák, tisztek, politikusok mind angolul beszélnek. Ezt a filmet sokkal szívesebben nézném orosz szinkronnal, magyar felirattal!
• ...néhol nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy szatíra, vagy inkább valamiféle történelemlecke volt-e a célja a rendezőnek
• ...sajnos nem lehet annyira sokat nevetni a filmen, mint előzetesen gondoltam, némi fekete humor simán belefért volna még

Ennyire tetszett: 7,5/10

A D.O.D.O. felemelkedése és bukása a híres sci-fi író, Neal Stephenson legújabb bestsellere, amit Nicole Gallanddal közösen jegyez. A történet dióhéjban: a könyv világában a mágia nem csupán gyerekmese, hanem egy a múltban valóban létező titkos tudomány. A mágia 1851-ben, a klasszikus tudományok terjedésével kihalt, egy katonai fizikus, és egy általa beszervezett nyelvész zseni azonban megpróbálja feltámasztani azt. A küldetés sikerrel, valamint számtalan furcsa és meghökkentő kalanddal, valamint nem várt eseménnyel jár. Vajon megéri elolvasni?

Megéri, mert:

• ...maga az alapkoncepció érdekes, ötletes
• ...mert a mágia feltámasztását fizikai alapokra helyezi
• ...mert a könyvnek magyar vonatkozása is van, hisz egyik fontos szereplője Kárpáthy Erzsébet, a magyar boszorkány
• ...mert a könyv közepétől eltekintve, ahol kicsit leül a történet, végig képes fenntartani az érdeklődést
• ...mert kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni a következő pillanatban 
• ...mert a vállalati élet egyes vonatkozásait gyönyörűen figurázza ki

Nem éri meg, mert:

• ...sajnos a könyv alaposan túl van írva, a 609 oldalból simán, fájdalommentesen ki lehetett volna húzni vagy 100-200-at
• ...néhol a stílus kissé túl parodisztikus, egyes szereplők túl bugyuták
• ...mert egyes fontos szálakat nem varrnak el - például az elején többször is világosan utalnak arra, hogy más országok is kísérleteznek a mágiával, de a későbbiekben egy szó sem esik már erről
• ...mert tele van számos kisebb-nagyobb logikai buktatóval
• ...mert a vége nem valódi lezárás. Ráadásul nem azt érzem, hogy szándékosan arra kényszerít, hogy gondoljam tovább a történetet, hanem inkább arra, hogy a szerzők nyitva hagyták egy esetleges folytatás lehetőségét

Ennyire tetszett: 7,5/10

A Pompeii bukása Klaus-Jürgen Wrede, a Carcassonne tervezőjének 2004-ben született társasjátéka. A 2-4 fővel játszható társasban Pompeii végnapjait élhetjük újra. A játék első felében saját embereinkkel népesítjük be a várost, míg a második felében a lávalapkák lehelyezésével romboljuk le azt. A játékot az nyeri, akinek a legtöbb embere éli túl a katasztrófát, így a lávalapkák lehelyezése során egyrészt arra kell figyelnünk, hogy a hozzánk tartozó figurákat lehetőleg ne sodorjuk veszélybe, másrészt a konkurenseket a láva forró ölelésébe zárjuk. A társast tegnap kaptam szülinapomra, és már volt is szerencsém kipróbálni. Vajon megérte?

Megéri, mert:

• ...egyszerűen érthető, könnyen elsajátíthatók a szabályok
• ...gyors, 30-40 perc alatt simán lemegy egy parti
• ...szép a megjelenés, a Vezúv 3D-ben pompázik, Pompeii térképe pedig meglepően pontos, az amfiteátrum például tényleg pont ott van, ahol a játéktábla mutatja
• ...a játék második fele igazi bűnös gyönyör: csodálatos érzés sátáni kacaj kíséretében a Vezúvba dobni a játékostársak figuráit

Nem éri meg, mert:

• ...az Omen-kártyák miatt kicsit nagyobb a szerencse szerepe, mint ahogy szeretem: aki egy ilyet kihúz, egy szabadon választott ellenséges figurát bedobhat a Vezúvba. Ha valakinek nagy a mázlija, és több ilyet húz, az eltorzíthatja a végkimenetelt

Ennyire tetszett: 9/10 

Kramer kontra Kramer - erről a címről sokaknak valószínűleg a Dustin Hoffman és Meryl Streep főszereplésével készült, több Oscar-díjat nyert film jut eszébe, nem pedig Avery Corman regénye, pedig előbbi műalkotás nem születhetett volna meg az utóbbi nélkül. A filmet, amely egy kisgyerekét és férjét elhagyó, önző anyáról szól, legalább 25 éve, gyerekkoromban láttam, mégis elég mély nyomot hagyott bennem ahhoz, hogy gondolkodás nélkül megvegyem a könyvet, amikor pár hónapja belefutottam. Nemrégiben el is olvastam - vajon megérte?

Megéri, mert:

• ...olyan párkapcsolati és emberi problémákról szól, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek
• ...nem fekete vagy fehér, a szereplők hihetően megrajzolt, hús-vér emberek, akiknek a helyzetébe könnyen bele tudjuk képzelni magunkat
• ...ugyan nem különösebben eseménydús, mégis tökéletesen leköti az ember figyelmét
• ...oly sok mai regénnyel ellentétben nincs túlírva, nem több 300 oldalnál, két nap alatt simán kiolvasható
• ...érdekes érzés belegondolni, mennyire közel van hozzánk a 70-es évek vége, amikor a regény játszódik, mégis mennyire másként zajlana sok minden ma, a mobiltelefonok és az internet világában.

Ennyire tetszett: 8,5/10

Sziasztok!

Ezen a blogon az engem érdeklő, általam megismert dolgokat - könyveket, társasjátékokat, filmeket, kiállításokat, stb. - fogom értékelni abból a szempontból, hogy SZERINTEM megérik-e a ráfordított időt, vagy sem. Ha nem értesz egyet valamelyik bejegyzésemmel, kommentelj! Ha egyetértesz valamelyik bejegyzésemmel, kommentelj! Ha kérdésed van valamelyik bejegyzésemről, kommentelj!

Jó olvasgatást!

Sarruken